Először 1994 márciusában jártam Roveretoban. Harmadéves egyetemistaként csoporttársaimmal „föcis terepgyakorlaton” Észak-Olaszországban kirándultunk. Akkor egyik este Roveretoban volt a szállásunk. Azon a napon voltam 25 éves.
Este lett mire a városba értünk. Pár csoporttársamat elhívtam és kerestünk egy kocsmát. Találtunk. Boroztunk, jól éreztük magunkat. Kotyagós fejjel bandukoltam haza a csatorna mellett, mely áthalad a városon. A csatorna balra, a házak jobbra, és mi pedig megyünk fel a szálláshoz. Ez a kép égett az agyamba, és jutott eszembe időről-időre a születésnapjaimon. Rovereto és a csatorna meg a házak. Lassan ez a kép egy tétellé vált a „bakancslistámon”.
El kell mennem Roveretoba az 50. születésnapomon. És a 75.-en és a 100.-on. És így tovább.
2019 februárjában készülődtem az útra. Persze a dolgok máshogy alakultak, mint ahogy szerettem volna, de szeptemberben eljutottam Roveretoba.
Íme néhány kép, amit lőttem (vagy anyám vagy a húgom készített rólam). Azoknak, akik ott voltak az 50. születésnapomon az étteremben – köszönet érte – és azoknak akik csak idevetődtek.
Valahol ez a kép járt a fejemben 25 évig, ezért jöttem ide (élőben szebb)
A húgom szerint: „Tisztára mint a ‘Bíbor folyók (2000)'”
Két híd között a csatorna és a hegyek
A Csatorna és az út jobbra
A Csatorna és az út jobbra
Anyám (a Ponte Forbato-n)
Én (a Ponte Forbato-n)
Roveretoi vár
Roveretoi vár
Roveretoi vár
Roveretoi vár
Rovereto (Belváros)
