Bevergődve a Szent Márk térre, megláttam a hatalmas sort és töménytelen embert a Dózsepalota előtt/mellett.
Mivel nem vagyok az a szociábilis fajta automatikusan kikötöttem a tér túlsó („csöndesebb”) oldalán.
És felnézve egy kapualjra (házra) – 71D – egy festményt láttam. Rajta rengeteg szám.’Algoritmi Trascendentali’ Bentebb még pár kép rajta számok amik képpé állnak össze. Rohadt jó. Mi ez? Kiállítás.
Mondom a tesómnak hogy adjunk a magaskultúrának, hátha elhúz addig innen ez a rahedli sok ember (esélytelen) Bementünk. Ott voltunk vagy 1,5 órát. A húgom biztos ment volna már, csak rám való tekintettel csöndben tűrt. A végén már 2 teremőr nézte mit csinálok. Most mit mondjak? Ne aggódjál nem viszem el csak szabályt keresek… Inkább hallgattam. Nem értek a művészethez, de véleményem szerint kegyetlen jó képeket csinált. Húgom szerint aki ilyeneket csinál az nem tiszta. Én meg látatlanban kedvelem mert aki a matematikát és a nőket szereti az rossz ember nem lehet és mindemelett nagyon-nagyon tud. Amennyire rideg, szabályos és idegesítő számomra Victor Vasarely a csupasz síkidomjaival (utáltam mind az euklédeszi-, mind a bolyai- mind a Monge-féle geometriát – talán csak a fraktálgeometria volt ami tetszett), annyira megnyugtató és izgalmas ez számomra a számokkal (az algebrát, analízist szerettem). Olyan mintha Vasarelyt és Szász Endret (imádom) ötvöznénk vagy ha Vasarely az étcsoki Szász Endre a fehér csoki Tobia Rava a sós-karamellás csoki. 3 karakteres íz. (Lehet nem olyan, de mint mondtam nem értek hozzá – nekem meg olyan. Pont.)
Akit érdekel itt van egy oldal a szerzőről, képeiről, stb:
Tobia Rava : http://www.tobiarava.com
Google-on a képeknél érdemes rákeresni, de leginkább – ha lehetséges – élőben megnézni.
