"Mindenütt jó, de a legjobb sehol!" | "It's good everywhere, but the best nowhere!"
Velencéről sokáig ez a kép élt a fejembe. A ‘Sóhajok hídja’ (Ponte dei Sospiri) a Ponte della Paglia híd felől. 1994 márciusában. Szerettem ezt a képet.Egy beszkennel papírkép a múltamból, mivel akkor még nem volt digitális fényképezőgép (legalább is nekem biztos nem)
Bevergődve a Szent Márk térre, megláttam a hatalmas sort és töménytelen embert a Dózsepalota előtt/mellett.Mivel nem vagyok az a szociábilis fajta automatikusan kikötöttem a tér túlsó („csöndesebb”) oldalán.És felnézve egy kapualjra (házra) – 71D – egy festményt láttam. Rajta rengeteg szám.’Algoritmi Trascendentali’
Velencében sétálgatva, nézelődve – már amennyire a többi turistától ezt lehet – a csatornák, sikátorok és házak után a másik szembetűnő dolog – számomra legalábbis – a házak számozása volt. A házak bejárati ajtajánál 1-1 szám. És növekednek, aztán ugranak aztán váltanak…Rendszert
Először 1994 márciusában jártam Roveretoban. Harmadéves egyetemistaként csoporttársaimmal „föcis terepgyakorlaton” Észak-Olaszországban kirándultunk. Akkor egyik este Roveretoban volt a szállásunk. Azon a napon voltam 25 éves. Este lett mire a városba értünk. Pár csoporttársamat elhívtam és kerestünk egy kocsmát. Találtunk. Boroztunk, jól éreztük